OLCSÓSÁG

A tankönyvpiac államosítása óta folyamatosan mondják, Rétvári Bence mániákusan ismételgeti, hogy az intézkedés célja az volt, hogy a tankönyvek OLCSÓBBAK legyenek.

De az állam miért nem azt a célt tűzi ki, hogy a tankönyvek JOBBAK legyenek?

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke a legjobbat kapja, hogy az iskola mindazzal a tudással és képességgel felvértezze, ami ahhoz szükséges, hogy eséllyel induljon el az életbe.

Miért nem ezt akarja az állam is?

És valójában olcsóbbak lettek a könyvek? A társadalom számára nem!

Az állam az Unió által a közoktatás fejlesztésére biztosított pénzből több mint 5 milliárd, azaz 5 ezer millió forintot költött el a kritikán aluli könyvek kifejlesztésére. Ha nem tesz semmit, csak meghagyja a tankönyvkiadásban a piaci versenyt és a magánkiadókra bízza a fejlesztést, akkor ezt a pénzt ők a saját tőkéjükből állták volna. Akkor az állam az uniós forrásokat az iskolákra vagy a tanítás korszerűsítésére is fordíthatta volna.

INGYENESSÉG

A kormány szívesen dicsekszik azzal, hogy alsó tagozaton fokozatosan bevezették az ingyenes könyvet. Ez azonban valójában azt jelenti, hogy míg 2012-ig csak a rászorulók és a három- vagy többgyermekesek kaptak ingyen könyvet, 2013 óta a leggazdagabbak is.

Persze ők megtehetik, hogy ha nem felel meg nekik a könyv, akkor megveszik a bevált korábbi tankönyveket. Az olcsó könyv a legszegényebbeknek marad. Épp azoknak, akik a legmesszebb állnak az átlagtól, ezért  a legnagyobb szükségük lenne egyéni módszerek és nekik megfelelő, a sajátosságaikat tekintetbe vevő tankönyvek

használatára.

VALÓBAN TÚL SOKFÉLE KÖNYV VOLT A PIACON?

1996 óta, vagyis az elmúlt 20 évben Magyarországon minden kormány készített új Nemzeti alaptantervet vagy kerettantervet. A 20 év alatt ötször váltott irányt az oktatásügy, ötször alakították át a tantárgyi rendszereket, óraszámokat, szabályozásokat. Már ezzel alighanem világcsúcstartók vagyunk (bár nem kellene dicsekedni vele, mert nem valószínű, hogy bárkinormálisnak tartja azt a társadalmat, amelyik ezt hagyja), de ez még nem elég, készül a hatodik is, hiszen a kormány 2017-re új tantervet ígér.

Magán tankönyvkiadás 1991 óta létezik Magyarországon. A kiadók (ha nem mentek tönkre ennek költségei miatt) minden alkalommal alkalmazkodtak a feltételekhez, és a könyveiket az új tantervek, kerettantervek szerint minden alkalommal elkészítették, átdolgoztatták, engedélyeztették és lehetőleg határidőre legyártatták, kiszállíttatták. Bár sokszor érte az a vád a kiadókat, hogy folyton változtatják a könyveket, minden gazdasági szemlélettel bíró ember számára világos, hogy a kiadók igazán nagy nyereségre akkor tehettek volna szert, ha a régi könyveket éveken keresztül csak utánnyomják, azok kényszerű átdolgozása helyett pedig új kiegészítő kiadványokat, segédanyagokat fejlesztenek.

A tankönyvi engedélyek öt évre szólnak, de mivel négyévente volt politikai irányváltás, a tankönyvjegyzéken valóban egyszerre akár 3 különböző tantervnek megfelelő könyv is szerepelhetett. Ugye világos, hogy ennek a káosznak a kiadók nem okozói, hanem sokkal inkább elszenvedői voltak?

Ugye világos, hogy ez a probléma az iskolákat is ugyanígy érintette?

Az iskoláknak ugyanúgy 4 évente kellett újabb és újabb pedagógiai programokat és helyi tanterveket írniuk. Mivel az új tanterveket mindig valamilyen felmenő rendszerben vezették be, gyakorlatilag állandósult az az állapot, hogy a magasabb évfolyamokon még az előző, az alsóbb évfolyamokon már az új tanterv szerint kellett tanítani.

Egy átlagtanár, aki egész életét a "fronton", vagyis a gyerekekkel tölti, persze nem ért rá a tanterveket bújni. Ezek nem is könnyű olvasmányok, és egyiket se azzal a szándékkal készítették, hogy nyilvánvalóvá és könnyen áttekinthetővé tegyék azokat a változásokat, amelyek az aktuális tantervet előzőtől megkülönböztethetővé teszik. Már csak azért sem, mert mindig el kellett hitetni a közvéleménnyel, hogy az új tanterv óriási, érdemi és nagyon

fontos változást jelentett az előzőhöz képest.

(Érdemes lenne utána járni és legalább összeadni, hogy a különböző kormányok alatt mennyi pénzt vettek fel azok a szakértők, akik a tanterveket írták... Különösen, amikor erőlködni kelett, hogy legalább látdszólag más legyen az új tanterv, hogy meg lehessen indokolni azt az összeget, amit erre fordítottak... de ezt a kérdést egyelőre hagyjuk így zárójelben.)

A tanárok felé a tankönyvek közvetítették a tanterv változását. Ha a könyvnek megvolt az engedélye, akkor a tanárnak már nem kellett arra időt és energiát fordítania, hogy a könyv tantervnek való megfelelését ellenőrizze. Arra a kiadóknak kellett garanciát vállalniuk.

MÉGIS, HÁNY KÖNYV VOLT AZ A SOK?

A 25 év alatt a kiadók mindegyike kialakított egy rá jellemző profilt. Volt köztük, akiknek egy-egy tantárgy vagy tantárgycsoport volt a fő erősségük (pl. matematika, irodalom, természettudományos tantárgyak), mások valamilyen korosztályra (alsós, felsős, érettségire készülők), iskolatípusra (szakközépiskola, szakiskola), esetleg pedagógiai módszerre specializálódtak.

Tankönyveket természetesen csak tanárok tudnak írni. Akik úgy érezték, hogy az a módszer és rendszer, ami szerint ők dolgoztak jobb, mint amit mások már megírtak, jelentkeztek egy-egy kiadónál, és belevágtak a több éves munkába. A tankönyvek mellett ugyanis teljes taneszköz-rendszert, munkafüzeteket, gyakorló feladatlapokat, feladatgyűjteményeket, digitális tananyagot, applikációs készleteket, tanmeneteket és tanári segédanyagokat is kellett készíteni.

Akiknek volt kellő szellemi háttere és gazdasági ereje hozzá, akár olyan tankönyvcsaládokat is készítettek, amelyek elsőtől az érettségiig lefedtek egy-egy tantárgyat. Egy ilyen munkához azonban 10-15 év is szükséges. Olyan tantárgyaknál, mint pl. a matematika, ahol a tantárgy fogalmi rendszere évről évre bővül és egymásra épül, ez szinte szükségszerű, hiszen a szerzők munkája nem lehet egymástól független.

Az egyes kiadók kínálata fokozatosan bővült, így egy-egy tantárgy esetén általában 6-8 tankönyv jelentette a kínálatot. Ebből 3-4 volt magasabb példányszámú, meghatározó, ismert és igazán népszerű, a többi többnyire speciálisabb igényt (pl. emelt szintű vagy felzárkóztató) elégített ki.

Ezek mögött a tankönyvcsaládok mögött nagyon sok és nagyon értékes szellemi munka van.

Részben az, amellyel a szerzők és a kiadók megalkották, részben annak a rengeteg tanárnak a munkája, akik az évek során végiggondolták a tartalmukat, megoldották a bennük található feladatokat, kidolgozták hozzá a saját tanmeneteiket és óraterveiket. A tanárok tehát nem egyszerűen a könyvekhez ragaszkodnának, hanem annak a munkának az eredményeihez és értékéhez is, amit maguk fektettek bele a tankönyvek használatakor.

Az a kormány, amelyik egyszerűen a szemétre vág ennyi szellemi erőfeszítést és tartalmat, az végtelenül lenézi és semmibe veszi ezeknek az embereknek a munkáját.

MIÉRT KELL VERSENY?

Mitől lehetnek jobbak a tankönyvek? Egyrészt amiatt, hogy a könyveket egymással versengő kiadók készítik, akiknek csak akkor van hasznuk, ha valamilyen igényt jobban eltalálnak, mint a versenytársaik. Ha a tanárok számára világos a követelményrendszer, akkor gyorsan kitapasztalják, hogy a saját és a tanítványaik igényének megfelelően melyik könyv felel meg leginkább, melyikkel tudják a követelményeket a legjobban teljesíteni, melyik ad a legtöbb sikerélményt.

Természetesen nem létezik univerzálisan tökéletes tankönyv. De amíg létezik tankönyvpiac, addig a tanár a választékból megtalálhatja magának a leginkább megfelelőt. És a legfontosabb, hogy megvan rá a lehetősége, hogy ha egyik se tetszik neki, akkor maga is vállalkozhat arra, hogy – esetleg a kollégáival összefogva – ír egy jobbat. Az állami tankönyv-monopólium ezt a lehetőséget is elveszi a tanároktól.

A magánkiadók az árban is versenyeztek egymással. A tankönyv mindig maximált áras termék volt, de az egymás közti verseny miatt a kiadók ezt az árat soha még csak nagyon meg sem közelítették.

Az árat nemcsak az árkorlát, hanem az is befolyásolta, hogy a tanulók teljes tankönyvcsomagjának árát az egy főre jutó állami támogatás mértéke határozta meg. Az iskolák tankönyvfelelősei és könyvtárosai sokat bűvészkedtek, de mindig meg kellett oldaniuk, hogy az iskolai keretösszegből minden gyerek tankönyvcsomagja kijöjjön.

Ha a kiadók irreális árat határoztak volna meg, akkor bármilyen jók is lettek volna, úgysem rendelték volna meg a könyveiket.

OKTATÁSPOLITIKAI TÉNYEZŐK VOLTAK-E A KIADÓK?

A közvélemény szemében profitéhes szörnyekként jelentek meg a tankönyvkiadók, amelyeknek egyetlen célja a szegény szülők és az állam kifosztása. Még az oktatásban dolgozók számára sem egyértelmű, hogy minden tankönyv és egyéb kiadvány mögött a közülük való tanár kollégák, egyetemi módszertanosok munkája és szakértelme állt.

A kiadó munkája volt a könyv dizájnjának, grafikai arculatának megtervezése, a szerkesztés, az ábrák, rajzok elkészíttetése, a szerzői jogok (fotók, irodalmi alkotások stb.) kezelése, a digitális anyagok elkészítése, a tankönyvsorozatok megismertetése, módszertani bevezetése, az ezzel kapcsolatos tanártovábbképzések tartása.

Mindezt úgy, hogy a könyv kéziratának leadásától a tankönyv iskolai bevezetéséig minimum 2 vagy 3 év telt el. Ez pedig azt jelenti, hogy a fejlesztési időszak 2-3 évében a szerzőtőla grafikuson át a korrektorig minden résztvevő munkadíját és a fejlesztés minden költségét, valamint az egyes könyvek esetén akár 5-600 ezer forintot is elérő engedélyeztetési költséget a kiadó a saját magántőkéjéből fizette. Az első bevétel ugyanis a bevezetés szeptemberében folyt be.

Bár gyakorlatilag egyik kormány oktatási minisztériuma se tartotta partnernek a kiadókat, az újabb és újabb tantervek bevezetése azon múlt, hogy a kiadók a köztük folyó verseny miatt mindig igyekeztek biztosítani, hogy a tankönyvek időben az iskolákba kerüljenek.

Annak ellenére, hogy az évek alatt jelentős szakértelem és főként tapasztalat halmozódott fel a körülöttük létrejött szakértői műhelyekben, a kiadók minden kormánynak hiába próbálták jelezni, hogy a tananyag egyre nő, a tantervek egyre rövidebb idő alatt, kapkodva készültek, hogy a tanterv bevezetéséig rendelkezésre álló idő nem elég a tankönyvek átdolgozásához, a tanárok felkészítéséhez.

A kormányok a tankönyvstratégiájuk kidolgozásához szívesebben támaszkodtak bizonytalan szakmai színvonalú tanulmányokra, mint a kiadók szakmai tapasztalataira. Pedig a kiadók is el tudnák mondani, hogy mi az egyes tankönyvek sikerének vagy kudarcának oka, mekkora módszertani változást viselnek el a pedagógusok, hogyan lehet őket meggyőzni, bevonni az oktatáspolitikai változások iskolai bevezetésébe.

Apr.20.

A tankönyvrendelés véglegesítése - KÉRDÉSEK ÉS JELZÉSEK

A tankönyvrendelés terén teljes a káosz. Jelezzétek, ha jogsértést tapasztaltok! Küldjétek el kérdéseiteket, hogy továbbítsuk az illetékeseknek! Használjátok ki az utolsó napokat!

Kapcsolódó Linkek


Jelezzétek, ha a fenntartó felülbírálja az iskola jogszerűen összeállított tankönyvrendelését!

Értesüléseink szerint a tankerületek indoklás nélkül felülbírálják az iskolák szakmai szempontok alapján összeállított tankönyvrendelését. Részletek

Jelzem a jogsértést

Megválaszolásra váró kérdések tankönyvügyben az illetékesekhez

Kérjük a pedagógusokat, hogy a tankönyvekkel, tankönyvterjesztéssel kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat, az észlelt hibákat és szabályozási anomáliákat küldjék meg számunkra az itt rendelkezésre bocsátott felületen! Részletek

Nekem is van egy kérdésem

HAZUGSÁGOK ÉS KÉRDÉSEK. MIÉRT KELL SZABAD TANKÖNYVPIAC?

Mivel indokolja a kormány a tankönyvpia c államosítását, és miért nem igaz, amit állítanak? Részletek

Mit tehetnek a szülők?

Mit kell tudni a szülőknek a szabad tankönyvválasztáshoz? Mit tehetnek a szülők a szabad tankönyvválasztásért? Részletek

Részsiker a kölcsöntankönyvek terén - folytassuk az akciót!

(Kimondatlanul) a kezdeményezésünk nyomán az 1-2. osztályban már eltörölték a kölcsönkönyvi kötelezettséget az állami iskolákban. A KLIK követeléseink hatására csökkentette az állami elvonást, emelte a tankönyvpénzeket. De ez még kevés! Még mindig aktuális a Meixner Pedagógiai Egyesület petíciója! Írja alá! Részletek

A CKP követelései

A szabad tankönyvválasztás követelése szerepel a Civil Közoktatási Platform gyors megoldást kívánó kérdéseket tartalmazó 12 pontjában. Részletek