A Köznevelési Kerekasztal munkájának részeként, a Tartalomfejlesztési munkacsoportban zajlik a Nemzeti Alaptanterv (NAT) megújításához kapcsolódóan egy koncepció kialakítása. Nemrég a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kérdéseire válaszolva az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) leírta, hogy e munkacsoportban elsősorban milyen kérdések állnak a tevékenység középpontjában. A tájékoztatás nem túl részletes, annyi azonban megállapítható belőle, hogy a Tartalomfejlesztési munkacsoport egyáltalán nem foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek egy új NAT elkészítésének és kiadásának folyamatában válaszokat követelnének. E kérdések átfogóbbak, sok szempontból túl is lépnek az alaptanterven, azonban megválaszolásuk nélkül a hazai oktatás tartalmi szabályozása problémáinak megoldásához nem jutunk közelebb, sőt, nagy a veszélye annak, hogy a már ma is rendkívül rossz helyzet tovább romlik.

A Civil Közoktatási Platform (CKP) hamarosan teljes egészében napvilágra kerülő oktatáspolitikai programjában foglalkozik a tartalmi szabályozás kérdésével is. Megállapítható, hogy 2012-ben a jelenleg is hatályban lévő NAT elfogadásakor a magyar kormány létrehozott egy rendkívül centralizált tartalmi szabályozást. Ennek legfőbb eszközei a létezése során soha ennyi tananyagot nem tartalmazó alaptanterv, valamint a tanítandó tananyagot és a követelményeket még tovább, elviselhetetlen mértékig bővítő kerettantervek. Olyan szabályozás jött létre, amelyben az iskolai helyi tantervek számára a tanítási idő 10%-a maradt meg csak arra, hogy saját, helyi, a konkrét tanulók számára releváns tartalmak jelenjenek meg benne. Ez is jobbára kihasználhatatlan volt, hiszen a hatalmas mennyiségű tananyag az iskolák, a tanulócsoportok nagy többségében nem, hogy a rendelkezésre álló idő 90%-ában, de valójában az idő egészében sem volt megtanítható.

A 2012. évi NAT szakmailag eklektikus szöveg, bár megtart néhány, a korábbi változatokban már bevált, korszerű tartalmat, ugyanakkor számosat el is hagy; ismét a tananyaggal akar szabályozni, ám meghagyja a korábbi alaptantervek fejlesztési feladatokra vonatkozó megfogalmazásait is; megjelennek benne elfogadható, az értékek, a normák indoktrinációjától távol álló nevelési megfontolások, de ezek mellett merev, adott ideológiát, adott értékrendet abszolutizáló megfogalmazások is.

A NAT ma a középfokon tanulók csupán 30-40%-a számára jelenti a közös oktatási tartalmakat, a közös műveltséget. A szakiskolákban (mai nevükön szakközépiskolákban) már kezdetektől nem volt alkalmazható, hiszen a tananyag olyan mennyiségű, hogy még a gimnáziumok egy részében sem tanítható meg, hát még a közismereti oktatás tekintetében alapvetően megcsonkított szakiskolákban. A szakközépiskolákban (mai nevükön szakgimnáziumokban) végrehajtott változtatás, a kerettantervek átalakítása pedig ebben az iskolatípusban is illuzórikussá tette a NAT érvényesítését.

A NAT és a kerettantervek szélsőségesen központosító szerepéhez igazodott a tankönyvek fejlesztése, előállítása és terjesztése rendszerének nagyon erős centralizálása, gyakorlatilag a tankönyvpiac megszűntetése. Ez együtt járt a kísérletinek nevezett tankönyvek megjelentetésével, és használatuknak „ártrükkökkel” szinte kizárólagossá tételével. A tankönyvválasztás szabadságának jelentős korlátozása lett az eredmény. A kísérleti tankönyvek többsége pedig színvonaltalan, és nagyon sok bennük a szakmai, pedagógiai hiba, nem is beszélve az ideológiai indoktrináció könnyen észrevehető példáiról.

Ebben a helyzetben a CKP-ban csoportosuló szervezetek véleménye szerint nem pusztán, nem egyszerűen a NAT megújítására (különösen nem egy „ráncfelvarrásra”) van szükség, hanem a tartalmi szabályozás teljes rendszerének újragondolására. Sokkal fontosabb kérdések is felmerülnek azoknál, amelyek az EMMI tájékoztatása szerint a Tartalomfejlesztési munkacsoport asztalára kerültek. Meggyőződésünk szerint elsősorban a következő problémákkal kellene foglalkozni:

1.      Alapkérdés, hogy milyen mértékig legyen központilag szabályozott az iskolákban tanított tartalom. A mai szisztémában rendkívül részletes ez a meghatározottság, kitér szinte minden részletre, ami egyáltalán tantervileg szabályozható (célok, tananyag, követelmények). A fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országok gyakorlatában ez ismeretlen. A korábban centralizáltabb rendszerrel rendelkező országokban is az elmúlt évtizedekben a tartalmi szabályozás jelentős decentralizálása következett be. A Tartalomfejlesztési munkacsoport – ahogy azt az EMMI tájékoztatásából kivettük – jelenleg csak a tananyag mennyiségének csökkentésén dolgozik, de úgy látjuk, hogy a tananyag, ha kisebb méretű lesz is, központilag meghatározott lesz továbbra is a készülő koncepció szerint.

A CKP állásfoglalása szerint a központi szerepet játszó tantervben (NAT) a közös műveltség formálásához szükséges tartalomnak kell csak szerepelnie, egyáltalán nem részletes formában.

2.      Az előző ponthoz szervesen kapcsolódik a NAT-ban megjelenítendő tartalom milyenségének kérdése. Jelenleg a NAT minden olyan tantervi tartalom-típust tartalmaz, amit egyáltalán elképzelhetünk egy tantervben. Erre egyáltalán nincs szükség. A világ fejlett oktatási rendszereiben, ha van egyáltalán központi tanterv, az nem ír elő tananyagot, vagy legföljebb olyan általános formában (a nagy oktatandó témák megjelölése), amely nem jelenti a pedagógiai munka szabadságának lényeges korlátozását. A kérdés egyszerűen így fogalmazható meg: kell-e tananyag, és kellenek-e részletes követelmények a NAT-ba.

A CKP állásfoglalása szerint a NAT-ban tananyagként legföljebb átfogó témák szerepeljenek. A leginkább részletezett, és valóban előíró tartalomként a fejlesztési feladatoknak kell megjelenniük. Ezek nem a tanítványokkal szembeni követelmények, hanem az iskola feladatait jelentik, azt mondják meg, hogy az iskolában milyen területeken kell fejlesztésnek folynia. A tananyag részletes, központi előírása gyakorlatilag lehetetlenné teszi az érdemi pedagógiai differenciálást, a személyre szóló fejlesztést. Ha egy hatalmas mennyiségű tananyagot kötelezően meg kell tanítani, akkor kevés esélye van a modern tanítási módszerek alkalmazásának, annak, hogy a pedagógus megválaszthassa, hogy eltérő igényekkel rendelkező tanítványainak milyen céllal, milyen követelményeket állítva milyen tananyagot tanítson meg. Nem szabad megkötni a pedagógusok kezét a tananyag kiválasztásában, és tanulócsoportban való „terítésében”, mert az a modern pedagógia halála. Élesen vetődik fel még az a kérdés is, hogy a hagyományos helyi tantervek részletes leírásai is megkötik a pedagógusok kezét a fejlesztési folyamatban, így valójában még a helyi tantervek szerepét és jellegét is újra kell gondolni. (Miközben a Tartalomfejlesztési munkacsoport már a központilag megállapítandó követelményeken, standardokon gondolkodik.)

3.      Élesen föl kell vetni a tartalmi szabályozás elemei szükségességének kérdését. Egyszerűsítve: tényleg szükségesek-e kerettantervek?

A CKP szerint kerettantervekre nincs szükség. Ma a kerettantervek a „NAT meghosszabbított karjai”, még tovább bővítik a tanítandó ismeretanyagot, tovább részletezik a követelményeket, és ezzel e dokumentumok is hozzájárulnak az oktatási tartalom meghatározásának központosítottságához. 2016. őszén a kormány feloldotta a kerettantervek NAT-ban nem szereplő tananyagelemei tanításának kötelező voltát, ezzel maga is elismerte az eddigi szabályozás tarthatatlanságát. Mivel nem tett lépéseket az egész tartalmi szabályozás átalakítására, és a NAT sem változhatott meg, ezért az intézkedés csak további zavart okozott a rendszerben. Az iskoláknak a helyi tantervük elkészítése során elsősorban segítségre lenne szükségük, amit továbbképzésekkel, módszertani kiadványokkal, és különösen a mintatantervek egy gazdag választékával biztosítani is lehetne számukra.

4.      Kié a NAT? Ahogy fentebb már kifejtettük, középfokon csak a diákság kisebb részéé, a gimnazistáké. Ez tarthatatlan.

A CKP e problémára a megoldást abban a már kifejtett változtatásban látja, hogy a NAT-nak a műveltségi területeken puritán módon lényegében csak a fejlesztési feladatokat kell tartalmaznia (az átfogó téma-meghatározásokon túl). A fejlesztési feladatok mindenféle középfokú képzés számára lehetnek közösek, legalábbis a megfogalmazásukban olyanoknak kell lenniük. E fejlesztési feladatokat töltik ki más és másféle tartalommal az egyes iskolatípusokban tanító pedagógusok, nyilván igazodva azokhoz az időkeretekhez, amelyek a rendelkezésükre állnak. Ebben mintatantervek és oktatási programcsomagok segíthetik őket.

5.      Fontos kérdés, hogy az alaptanterv tartalmazzon-e módszertani elemeket. Ezt a kérdést nem fogalmaznánk meg – hiszen történelmileg már az 1978-as központi tanterv szerkesztésekor régen meghaladtuk –, ha most az EMMI tájékoztatása szerint a Tartalomfejlesztési munkacsoport tevékenységében nem látnánk újból felbukkanni a módszertan „szabályozásának” „ötletét”.

A CKP rendkívüli módon elhibázottnak tartaná, ha a NAT módszertani előírásokat is tartalmazna (eltekintve most a teljesen általános megfogalmazásoktól, ilyen pl. a differenciális pedagógia érvényesítése). Ne jöjjön vissza az a világ, amikor a központi tanterv nem „tanterv” volt, hanem „tanterv és utasítás”, és részletesen megkísérelte előírni a tanórákon alkalmazható módszereket is (az 1962-ben kiadott központi tanterv volt az utolsó ilyen). A módszerek „központosítása” végképp megakadályozza, hogy a pedagógusok a konkrét tanulócsoportban lévő tanulók sajátosságaihoz igazítsák tanítási módszereiket.

6.      A tartalomfejlesztés szempontjából a kötött, jogszabályok által előírt tantervek kérdései mellett legalább ugyanekkora súllyal kellene felmerülnie az oktatási programcsomagok (régi nevükön pedagógiai rendszerek) fejlesztése feladatának. Magyarországon már vannak tapasztalataink arról – a 2005 és 2010 között fejlesztett kompetenciafejlesztő programcsomagokkal végzett munka során szereztük ezeket –, hogy nagyon jelentős szerepet játszhat e programok alkalmazása a pedagógiai kultúra fejlesztésében. A kérdés a Köznevelési Kerekasztal keretében folyó munkában ismereteink szerint fel sem merült.

A CKP nyomatékosan felhívja a figyelmet az oktatási programcsomagok fejlesztésének rendkívüli fontosságára. Éppen elég baj, hogy a korábbi fejlesztés eredményei elvesztek, a 2010-ben hatalomra került oktatási kormányzat még csak indokolni sem kívánta, miért hagyta, hogy ezek a rendkívül színvonalas programok az enyészeté legyenek. Amennyiben a NAT-ban egy progresszív pedagógiai tartalom kerülne meghatározó szerepbe, annak a „gyakorlatba való közvetítése”, vagyis valódi implementációja jelenlegi ismereteink szerint a legjobban az oktatási programcsomagokkal lenne lehetséges. Vagyis ezek az „eszközök” szerves részei lehetnének a tartalmi szabályozásnak, miközben valójában egyáltalán nem jelentenek merev előírásrendszereket a pedagógusok számára, hiszen a programok egészének, de a részeiknek is az alkalmazása abszolút mértékben opcionális. Sokszor az ilyen, puhának mondott eszközök sokkal hatékonyabban képesek segíteni megoldani bizonyos feladatokat, szemben a merev előírásokkal.

7.      Az EMMI tájékoztatásában szereplő bizonyos megfogalmazásokból is kitűnik, hogy a NAT-tal kapcsolatos jelenlegi munkálatokra erősen rányomja a bélyegét a tananyagcsökkentés kényszere. A törekvés érthető, azonban a kibontakozni látszó megoldás alapvetően problematikus. A tananyag szinte mechanikus csökkentésével valójában (és erről már volt szó) egy csökkentett mennyiségű ismeretanyag válik ugyanúgy kötelezővé, korlátozva továbbra is a pedagógiai autonómiát. Ezzel összemérhető azonban az a probléma, hogy a munkálatokat végzők – úgy tűnik – a túlterhelés problémának a megoldását látják a tananyag csökkentésében. A túlterhelés azonban nem pusztán a tananyag mennyiségének kérdése. Olyan tantervi szabályozás esetén, amelyben központilag egyáltalán nem előírt a tananyag, a probléma így fel sem merülhet. A túlterhelés általában rossz terhelést jelent, amikor a tanítványoknak egységesen mindenki számára kötelező, nem motiváló, az egyéni igényekhez nem alkalmazkodó tananyagot prezentálunk, kell prezentálnunk. A diákok nagyon különböző mértékben terhelhetők. Aki ma kevéssé terhelhetőnek tűnik, lehet, hogy a korábbi rossz terhelések miatt, a sikerélmény elmaradása miatt, a motiváció alacsony szintje miatt vált kevéssé terhelhetővé. És aki szintén a terhelés mennyiségére panaszkodik, bár voltaképpen jó eredményeket ér el, nos, ő is valószínűleg rosszul van terhelve, és még az is lehet, hogy ha számára motiváló, élvezetes, általa is hasznosnak ítélt dolgokkal foglalkozhatna, valójában akár sokkal erősebben is terhelhető lenne.

A CKP határozottan azt vallja, hogy a pedagógusokon múlik, hogy miképpen igazodnak differenciált módon az egyes tanulók terhelhetőségéhez, hogy egy hosszabb pedagógiai folyamatban miképpen képesek növelni a kevéssé terhelhető tanulók teherbírását, elsősorban azzal, hogy megfelelően motiválnak, élvezetes, hasznos tevékenységek keretében oktatják differenciált módon a tanítványaikat. Ez azonban a tananyag központi előírása esetén nem lehetséges. Ha felszabadítanánk a pedagógusokat a központi megkötések alól, és inkább segítenénk kibontakozni a személyre szóló fejlesztés pedagógiai kultúráját, akkor még akár a mainál is nagyobb mértékben „terhelhetnénk” a tanulóinkat. Természetesen ezt úgy értjük, hogy ez a nagyobb terhelés a tanulók örömmel végzett munkája lenne, és alapvetően sikerélményeket biztosítana.

A CKP azt szeretné, ha a NAT koncepció kialakítása előtt elsősorban a fenti kérdésekre adható racionális válaszok megfogalmazásával foglalkozna az oktatásirányítás. Ha ezekre a kérdésekre válaszolunk, akkor megnyílik a kapu egy pedagógiai szempontból megalapozottabb, korszerűbb tartalmi szabályozás működése előtt, a NAT kialakítása pedig valóban az oktatás fejlődését szolgáló munkafolyamattá válhat.

A CKP kész e kérdéseket megvitatni széles szakmai körökben is, illetve az oktatásirányítás képviselőivel is.

 

Nov.28.

MIK A VALÓDI KÉRDÉSEK? A CIVIL KÖZOKTATÁSI PLATFORM ÁLLÁSPONTJA A NAT MEGÚJÍTÁSÁNAK SZAKMAI KÉRDÉSEIVEL KAPCSOLATBAN

A Köznevelési Kerekasztal munkájának részeként, a Tartalomfejlesztési munkacsoportban zajlik a Nemzeti Alaptanterv (NAT) megújításához kapcsolódóan egy koncepció kialakítása. A Tartalomfejlesztési munkacsoport azonban egyáltalán nem foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek egy új NAT elkészítésének és kiadásának folyamatában válaszokat követelnének.

Kapcsolódó Linkek