Minden gyermek esetén igaz, hogy jó közoktatási rendszerben nem a gyermeknek kell az intézményrendszerbe beleszürkülnie, hanem az intézményrendszernek kell kellően rugalmasnak és nyitottnak lennie ahhoz, hogy a gyermek testi-szellemi fejlődéséhez szükséges oktatást, fejlesztést biztosítani tudja. Az SNI gyermekek esetében ez ezerszeresen igaz, hiszen a rendszer személyre szabhatósága alapvetően határozza meg az SNI gyermekek későbbi társadalomba illeszkedési esélyeit, a lehető legfüggetlenebb, leginkább kiteljesedett életre esélyüket.

A különleges bánásmódot nem igénylő gyermekek közoktatási intézményeinek is rugalmasnak és nyitottnak kell lenniük, hiszen minden gyermek egyedi, minden gyermek oktatását, fejlesztését a saját lehetőségeihez és adottságaihoz mérten kell végezni. Az SNI-BTMN gyermekek (sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók) esetében azonban ennek a fajta nyitottságnak és rugalmasságnak ténylegesen nincs is alternatívája.

Egy feladatot – a gyermek saját lehetőségeihez mért legnagyobb mértékű harmonikus fejlődésének biztosítását – kell ellátni, finanszírozni, nem pedig sokszor értelmetlenül fenntartani egy területi elven (kihasználatlanul vagy túlterhelten) működő intézményrendszert. A gyermekek egyedi és komplex problémáinak megoldásához egyfajta oktató-fejlesztő csomag létezésére van szükség, amelynek az egyes elemeit (az EGYMI-khez, a szakszolgálatokhoz vagy máshova delegált funkciókat) a gyermek időben változó arányban veheti igénybe a fejlettségének, életkori sajátosságainak függvényében.

Az elmúlt évek központosító, egységesítő törekvései hátrányosan érintették azokat a pedagógiai folyamatokat, amelyek az együttnevelés, integrált oktatás területén 2004 és 2010 között döcögve, de legalább már elindultak. Tény, hogy a finanszírozás (SNI, BTMN gyerekek után járt emelt fejkvóta) és a jogi háttér megteremtése önmagában nem volt elég, az integráció - mint kiemelt társadalmi érdek – társadalmi beágyazottsága szinte elhanyagolható maradt. Az óvodákban, iskolákban és szakszolgálatokban jelenleg tapasztalható szakemberhiány, státushiány, dologi eszközhiány, a jogszabályi minimumfeltételek folyamatos megsértése, az elmaradó finanszírozás azonban még azokat a kereteket is totálisan degradálta, amelyek elvben lehetővé tennék az integráció működését.

Elfogadhatatlan, hogy nincsenek fejlesztő, gyógypedagógus, pszichológus szakemberek,  asszisztensek az oktató-nevelő munka hátterében, hogy vissza kell utasítani és várólistára tenni gyerekeket, vagy a munka minőségének rovására össze kell vonni csoportokat, hogy az oktatást-nevelést segítő modern eszközök hiánya miatt a fejlesztőnek gyakran saját pénzén kelljen vennie ezt-azt, vagy az anyagilag amúgy is megterhelt családoktól legyen kénytelen segítséget kérni.

A jogszabályi általában a minimálisan elegendő vagy már nem is elegendő kötelező kapacitást fogalmazzák meg. Ezért a jogszabályi minimumok megsértését a CKP határozottan elítéli. Az óvodákban, iskolákban a jogszabályban előírtak szerint biztosítani kell gyógypedagógust és fejlesztőpedagógust, valamint  helyre kell állítani a megszüntetett gyermekvédelmi munkatársi munkakört. Az utazó gyógypedagógusok és fejlesztőpedagógusok munkájának segítése érdekében meg kell alkotni az utazó gyógypedagógusi hálózat működését, szervezeti felépítését szabályozó jogszabályokat. Munkájuk hatékonyságához biztosítani kell a megfelelő financiális feltételeket. Az iskolákban ki kell alakítani számukra a megfelelő környezetet és eszközrendszert. A fejlesztő foglalkozások tanulói létszámát a fejlesztés jellegéhez igazítva kell maximálni. Ahol így indokolttá válik a pedagógusok létszámának növelése, ott ehhez kell igazítani a  státuszok számát.

Azonnali intézkedésként biztosítani kell, hogy az SNI, BTMN gyerekek után újra járjon állami normatíva (“fejkvóta”), amelyet kizárólag a gyermekek számára szükséges eszközök, szakemberek valós költségeire lehessen fordítani (beleértve a pedagógusok felkészítésének, felkészülésének költségeit is).

A jelenleg használt mérési módszerek és statisztikák nem adnak egzakt képet arról, hogy hány különleges bánásmódot igénylő gyermek él ma ténylegesen Magyarországon.  A CKP a sötétben tapogatózás helyett fontosnak tartja a különleges bánásmódot igénylő gyermekek pontos és számszerűsített adatainak feltárását, az adatok nyilvánosságra hozatalát, új kutatásmódszertani elemek kidolgozását.

A jó közoktatási rendszer nem hárít fölösleges terheket a családokra. Ennek megfelelően az SNI-BTMN gyermeket nevelő családokhoz észszerű mértékben közel kell vinni a szolgáltatást, biztosítani kell az egyenlő bánásmódot, a jó iskolát. Csökkenteni kell a felesleges mennyiségű adminisztrációt, hogy a családközeli szolgáltatás során maradjon idő globálisan az SNI-s gyerekek családjával foglalkozni (szülők, testvérek), akik gyakran szintén segítséget igényelnének. Úgy kell tehát megszervezni az ellátást, hogy az egyes gyermekek (családjuk) és az őket oktató pedagógusok számára egyszerre kell hozzáférhetővé tenni a szükséges szolgáltatásokat.

A tankerületek számos esetben az eszköz és személyi feltétel hiányos integráló iskolák alapító okiratainak önhatalmú kiegészítésével a tankerület más területeiről  gettóiskolába kényszerítik az SNI diákokat. Ismereteink szerint például az Újbudai Petőfi Sándor Általános Iskola integrációjának hatékonyságát éppen most teszi tönkre a tankerület az alapító okirat ötletszerű, egyoldalú és a körülményeket figyelmen kívül hagyó módosításával.

Az SNI-s diákok önálló életre felkészítését, a társadalomba integrálódását elősegítendő vissza kell állítani az előkészítő szakiskolát, amely a sajátos nevelési igényű gyermekeket a 9-10. osztályban felkészíti a szakképzésbe való belépésre. Ezt az intézménytípust a Köznevelési törvény szüntette meg annak ellenére, hogy ez az iskolatípus speciális tantervekkel, módszerekkel két év alatt képessé tette őket arra, hogy tanulásukat speciális szakiskolában folytassák.

A CKP a valós társadalmi egyeztetések híveként javasolja, hogy a szülők, a pedagógusok és az érintett szakemberek bevonásával azonnal kezdődjön meg a különleges bánásmódot igénylő gyerekek integrált oktatásának átfogó, az akadályokra, nehézségekre koncentráló felmérése! Az SNI és BTMN gyermekek integrált oktatásának kidolgozása, feltételrendszerének biztosítása azonnal visszahatna a közoktatás más folyamataira is. AZ SNI-BTMN sikeres integráció lakmuszpapírként jelezhetné, hogy a közoktatás egészében is egészséges folyamatok indulnak el.

May.26.

Esélyteremtés vagy Taigetosz? SNI gyermekek a közoktatásban

A sajátos nevelési igényű - mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, autista, pszichés fejlődési zavarral küzdő - gyermekek fejlesztése, oktatása nem biztosítja esélyüket a lehető legfüggetlenebb, leginkább kiteljesedett életre, a társadalmi beilleszkedésre.

Kapcsolódó Linkek


Reménytelen helyzetben az SNI gyermeket nevelő szülők

Nem értik a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket nevelő szülők, hogy az államnak miért éri meg egy olyan oktatási rendszert fenntartani a gyerekeik számára, amelyben sok gyermek és szülő vegetál, súlyosan kiszolgáltatva a szociális juttatások rendszerének, és gyakorlatilag annak bármiféle reménye nélkül, hogy ez a helyzet a jövőben jobbá válna. Várjuk az Önök rövid történetét is! Részletek

Megírom a történetemet

A CKP azonnali követelései

A CKP azonnali követeléseket tartalmazó 12 pontja tartalmazza a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozó követeléseket is. Részletek