A közelmúltban jelent meg az Európai Bizottság Oktatás és képzés – 2016 c. jelentése.
A magyar nyelvű összefoglaló itt, a teljes angol szöveg itt olvasható.

Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára sikerként kommunikálta, hogy a kiadvány szerint néhány ponton az európai átlag felettiek Magyarország mutatói, illetve, hogy nőttek az oktatásra fordított kiadások.

A jelentés hangneme azonban egyáltalán nem annyira dicsérő, mint Rétvári nyilatkozatából kitűnik. Ráadásul a statisztikai adatok sok esetben nem tükrözik a valóságos folyamatokat, a pozitív változások sokszor a definíciók, a számítási mód változásából következnek.  A kormányzati kommunikáció sikerként könyveli el azt is, ha egy adat azért jó, mert még nem láthatóak a változtatások negatív hatásai, vagy ha a pozitív mennyiségi változás negatív tartalmi változásokkal jár.

Lássunk néhány példát!

 

Rétvári sikernek tekinti, hogy Magyarországon a felsőoktatásból és középiskolából kikerülők elhelyezkedési mutatói jobbak az európai átlagnál. De ha ez így van, akkor mi indokolta, hogy a tragikus helyzetre hivatkozva előkészítés nélkül, már az idei tanévtől átalakítsák a szakközépiskolai képzést? Mi indokolja a tanulók átterelését a középiskolából a szakmunkásképzésbe?

 

Rétvári idézi, hogy nőtt a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők aránya. Azt viszont nem idézi, hogy ez a tendencia hamarosan megfordul, mivel a felsőoktatásba felvettek száma a kormány intézkedései alapján csökkent, és a lemorzsolódás is jelentős.

 

Hasonló a helyzet a korai iskolaelhagyásnál. A középfokú végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya Magyarországon ugyan valóban nem rosszabb az európai átlagnál, de 2013-ig jobb volt annál. Az arány azóta stagnál, sőt, egyes adatok szerint romlik –ezt nem igazán a többiek gyors javulásával szemben azért lehet sikerként kommunikálni. (Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Rétvári „idézetében” a kiadványban közöltnél magasabb európai átlagérték szerepel, hogy a magyar adatot az átlagnál jobbnak lehessen feltüntetni.)

 

A legfontosabb pozitívnak tekintett adat, hogy az oktatási költések GDP-hez viszonyított aránya nőtt, és meghaladja az uniós átlagot. Sajnos, a jelentésben ez a tétel nehezen ellenőrizhető, mivel nem derül ki a számítás módszertana. Az EUROSTAT, ill. a KSH adatai az idézett adattól lényegesen eltérnek, és magában a jelentésben is van olyan táblázat, amely kisebb – 5,2 helyett 4,6 %-os – GDP-arányos oktatási költést mutat. Nem tudjuk, az értékbe beszámítják-e az európai uniós támogatást, azt azonban látjuk, hogy a növekedés legnagyobb tétele az Egyéb oktatás kategóriában jelenik meg. Ide tartozik például a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, a Ludovika Campusra fordított pénz, vagy az OH és az OFI költségei, tehát az oktatás központosításával kapcsolatos feladatokra fordított összegek.

 

Utolsó példánk arra vonatkozik, hogyan lehet a fogalom-meghatározások megfelelő változtatásával pozitív változást előidézni a statisztikában. A diszlexiások egy nagy része először kikerült a sajátos nevelési igény kategóriából, és állapotuk tanulási zavarként jelent meg, majd a „zavar” szó helyére a „nehézség” került. Ezáltal néhány tollvonással egy súlyos, egész életre kiható zavarral küzdők aránya harmadára csökkent a statisztikában.

Örülnünk kellene annak, hogy a kormány elfogadja a jelentés legfontosabb kritikáját, és elismeri, hogy Magyarországon katasztrofális mértékűek az esélyegyenlőtlenségek. Rétvári azonban ezt is a kormány oktatáspolitikájának igazolására kívánja felhasználni: szerinte ezt a problémát az állami fenntartású, központosított iskolarendszer fogja megoldani. Csakhogy a statisztikai adatok ennek ellentmondanak: számos, az esélyegyenlőtlenségre vonatkozó mutató kifejezetten romlott az iskolák államosítása és a többi központosító oktatáspolitikai intézkedés hatására.  Az sem véletlen, hogy májusban megindult a kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt.

Honlapunkon részletesebben reagálunk a kormány állításaira és a jelentés egyes nehezen magyarázható tételeire.

 

Civil Közoktatási Platform

2016. november

Nov.16.

Az Európa Bizottság oktatási jelentése - van-e oka a kormánynak örülni?

Megjelent az Európai Bizottság Oktatás és képzés 2016 jelentése.

Kapcsolódó Linkek


A CKP reakciója az Európai Bizottság oktatási jelentésére és Rétvári Bence nyilatkozatára

Sajtóanyag Részletek

Miért közöl az Európai Bizottság oktatási jelentése más adatokat a magyar oktatási költségeknek a GDP-hez viszonyított arányáról, mint amiket mi ismerünk?

Nahalka István elemzése Részletek

Hogyan csökkentsük a tanulási zavarral küzdők arányát?

Magyarázat a diszlexiások számának csökkenésére Részletek

Mi a helyzet az esélyegyenlőtlenséggel?

A jelentés a legnagyobb problémának azt jelöli meg, hogy Magyarországon katasztrofális mértékűek az esélyegyenlőtlenségek. Sokféle mutatóban megjelenik a nagymértékű eltérés az egyes földrajzi térségek, illetve a roma és nem roma tanulók között. Részletek

Büszkélkedhetünk a korai iskolaelhagyás, az iskoláskor előtti nevelés, a felsőoktatás adataival?

A jól hangzó adatok nem a mai oktatáspolitika eredményei. A jelentés több esetben felhívja a figyelmet a helyzet várható romlására, a javulás hiányára, ill. kritizálja az átlag mögöt álló elfogadhatatlan részadatokat. Rétvári állítása bizonyítására korábbi adatokat idézett jelenlegiként! Részletek