Megjelent az „Education and Training – Monitor 2016” című, az Európai Bizottság által kiadott elemzés, amely többek között az oktatásra fordított kiadások kérdésével is foglalkozik. E könyvben, a 32. oldalon, az 1.3.1. táblázatban találhatunk százalékos értékeket, amelyek azt adják meg, milyen arányban részesedik az Európai Unió országaiban az oktatás a GDP-ből. Magyarország sorában meglepő adatokat látunk.

Az biztos, hogy a kiadványban szereplő oktatási kiadások nem azonosak a KSH kimutatásában szereplőkkel. Pontosabban: A Monitor 2016 a 32. oldalon közli, hogy Magyarországon 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben az oktatás költségei a GDP arányában rendre 5,1.; 4,7; 4,6; és 5,2 százalékot tettek ki. Ezzel szemben a KSH-nál ugyanezek a számok (két tizedes jegyre kerekítve): 4,34; 4,08; 3,93 százalék, illetve 2014-re is van adat, ami 4,30%, de erre az évre megváltozott a módszertan, és ez az adat nem hasonlítható össze jól a korábbi évek adataival. Tudjuk, hogy sokféleképpen lehet értelmezni azt a fogalmat, hogy „GDP arányosan ennyit és ennyit költött az ország oktatásra”, attól függően, hogy a költségvetési törvény végrehajtásáról szóló zárszámadást nézzük, a KSH konkrét elszámolásokon, a szervezetek által beküldött könyvelési adatokon alapuló számait, az Eurostat számait, amik egy harmadik sorozatot alkotnak, vagy bármilyen más, ad hoc számítást nézünk. Számunkra a KSH számai tűnnek a leginkább elfogadhatónak, és nem azért, mert ezek a legkisebb értékek, hanem azért, mert a szervezetek által ténylegesen az oktatásra fordított kiadásokat tartalmazzák, míg a költségvetés adatai sok minden mást is tartalmaznak. Egy példa: a költségvetésben az orvosegyetemek állami támogatása egyértelműen oktatási költség, miközben benne van az egyetemi gyógyító munka támogatása is, ami csak részben oktatási jellegű kiadás, de sok más példa is említhető lenne.

E sorok írója nem ismeri bizonyos költségek elszámolási módját. Így az egyik legfontosabb bizonytalanságot az jelenti, hogy vajon az EU pénzekből finanszírozott feladatok költségei szerepelnek az összesítésekben, vagy sem. És ha igen, akkor hogyan? Továbbá van itt egy nagyon érdekes összefüggés. A 2014-re bekövetkezett növekedésben (ez a kiadványban közölt számokon is látszik, valamint bár nem megbízható, de végül is a KSH nem összehasonlítható adatai is növekedést mutatnak) a legnagyobb értékkel az „Egyéb oktatás” szerepel. Nincs túl sok kategória, összesen öt: „Óvoda”, „Alapfokú oktatás”, „Középfokú oktatás” (két utóbbi a 2014-es statisztikában már összevonva), „Felsőfokú oktatás”, „Egyéb oktatás”. Vagyis amiben a leginkább növekszik a támogatás, az az „Egyéb oktatás”, ami nem az iskolai oktatást jelenti, legalábbis ha csak az elnevezésre gondolunk. Hát, akkor mit? A költségvetések és a zárszámadások erről, ha kitartóan kutatgat az ember, tudósítanak. Ide tartoznak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre fordított, az egyéb felsőoktatás támogatásánál jóval nagyobb összegek, A Ludovika Campus költségei, Alapítványok támogatása, az OH és az OFI költségei, több valóban oktatási jellegű feladattal együtt. Az OH - gondolom - elsősorban a gigantomán pedagógusminősítési, tanfelügyeleti munka költségeire kap nagy összegeket. Elég valószínű, hogy az „Egyéb oktatás” címszó alatt számos olyan feladat is szerepel (persze abszolút indokolhatók mellett), amelyek nem hoznak igazán hasznot, amelyek pusztán az állam központosító gyakorlatából, a központi feladatok nagy forrásigényéből következnek.

Nov.15.

Az Európa Bizottság oktatási jelentése - van-e oka a kormánynak örülni?

Megjelent az Európai Bizottság Oktatás és képzés 2016 jelentése.

Kapcsolódó Linkek


A CKP reakciója az Európai Bizottság oktatási jelentésére és Rétvári Bence nyilatkozatára

Sajtóanyag Részletek

Miért közöl az Európai Bizottság oktatási jelentése más adatokat a magyar oktatási költségeknek a GDP-hez viszonyított arányáról, mint amiket mi ismerünk?

Nahalka István elemzése Részletek

Hogyan csökkentsük a tanulási zavarral küzdők arányát?

Magyarázat a diszlexiások számának csökkenésére Részletek

Mi a helyzet az esélyegyenlőtlenséggel?

A jelentés a legnagyobb problémának azt jelöli meg, hogy Magyarországon katasztrofális mértékűek az esélyegyenlőtlenségek. Sokféle mutatóban megjelenik a nagymértékű eltérés az egyes földrajzi térségek, illetve a roma és nem roma tanulók között. Részletek

Büszkélkedhetünk a korai iskolaelhagyás, az iskoláskor előtti nevelés, a felsőoktatás adataival?

A jól hangzó adatok nem a mai oktatáspolitika eredményei. A jelentés több esetben felhívja a figyelmet a helyzet várható romlására, a javulás hiányára, ill. kritizálja az átlag mögöt álló elfogadhatatlan részadatokat. Rétvári állítása bizonyítására korábbi adatokat idézett jelenlegiként! Részletek